Ezt a festményt az impresszionizmus műfajában írták, és Edgar Degas egyik leghíresebb alkotása, akit a baletttörténetek ábrázolása érdekel. Jellemzője egy szokatlan kompozíció és egy összetett belső képrendszer.
A művész megragadta a balerinák előkészítésük pillanatát. A pillanat hirtelensége és a lányok könnyű pozíciója miatt a kép nagyon dinamikusnak tűnik. A balerinák alakjainak egymáshoz való közelsége megteremti a beszélgetés érzetét. Gesztusok révén Edgar Degas sikerült átadnia a táncosok szépségét és kegyelmét. A művész azon vágya, hogy nem a balettprimpeket ábrázolja, hanem a közönség előtt meghajolt, hanem az előadást váró hétköznapi táncosok, Degas-tól különbözteti meg a többi impresszionistától.
A művész kísérletezése befolyásolja a kép összetételét. A rózsaszín táncosok a munka jobb oldalán helyezkednek el, míg a kortárs Degas-művészek hősüket a központban ábrázolták. A képet jobbról balra olvassa. Ez a technika nem jellemző a művészet hagyományos megközelítésére. A nézőt érdekli, hogy a négy táncos nézete hova irányul, és velük a bal alsó sarokban néz. Ezután zölden észreveszi a táncosokat. Így a kép megfontolásakor a nézőnek körbe kell néznie a szemét az óramutató járásával megegyező irányba.
A rózsaszín válik a kép domináns színévé. A vízbe fulladó lányok úgy teszik őket, mint egy csokor virág. De ennek a színnek különös konnotációja van.
Hogy fényes legyen, a művész szándékosan elsötétíti a táncosok bőrszínét, és félhomályba helyezi őket. Ez a kontraszt szükséges ahhoz, hogy a művész hangsúlyozza a művész bőrének sápadtságát. Degas idején társadalmi szakadék volt a gazdag közönség és a balett-táncosok között. A művészek helyzete leggyakrabban katasztrofális volt. A művész meg akarta mutatni, mi rejtőzik az előadás bravadója mögött, és hogy a balerinák természetellenes bátorsága nem felel meg a csomagok dacolás fantasztikusan világos hangjának.
Festés a Nedves Rét
