Olajfestmény vászonra 1913-ban. Vaszilij Kandinsky zöld központjával folytatott munkának hagyományos kompozíciós felépítése van. A művész a ábrázolt kompozíciót a központból építi. Így van írva a mester sok munkájának képe. A bemutatott munkában a központi figura a zöld figura. Az ábra nem határozatlan alakú, nem zárt.
A festmény a szimbolizmus szellemében készült. A használt mester minden egyes színt specifikus szimbólumként használt, amely bizonyos érzéseket vált ki a nézőben. Például: egy hideg kék árnyalat jelzi a hűséget, társulást idéz elő a tengerrel, a jéggel, a holdfénnyel vagy a megvilágított sötétséggel; a zöld színnek sok árnyalata van, ezért különleges hangmélységet kap a műben, a nyugalmat szimbolizálja, semlegesítő szerepet játszik a sárga és a kék árnyalat között; a piros a tűzzel és a vérrel társul, a belső mozgást szimbolizálja; a kép sárga színének bősége dinamikát ad a művész munkájának, és szimbolizálja valami ellenállhatatlan vágyát.
A színes kompozíció kombinációja fontos szerepet játszik a festményben. A kép tartalmát a színek kontrasztja egészíti ki: piros és zöld, kék és sárga, fekete-fehér. A mester által készített színjáték ötletes és nagyon harmonikus. Minden árnyalatnak saját kifejezése van bonyolult formában. A formák és a színek kombinációja a néző számára illúziót nyújt a rezgő túlfolyásokról, amelyek megnézve akár fizikailag is érzik magukat.
A képanyagok mesteri felépítése, a tökéletesen illeszkedő színkombináció mesterművé teszi a munkát. A zöld közepén lévő képet tekintve arra a következtetésre juthatunk, hogy a szerző ragyogó, mert egyik követõ sem írt ilyen remekművet.
Kép török fürdő
